2010.04.05.

Kellemesen töltjük napjainkat Balázzsal. Most pont a Fallas ellenkezője van. Akkor hatalmas forgatag, most meg béke, nyugalom. Nekem ez nagyon tetszik. Pénteken sportoltunk. Elmentünk futni a Turiába, lehet, hogy majd magam is járni fogok. Néhány helyen vannak ingyenes, kültéri kondigépek, általában arra kihegyezve, hogy az ember a saját súlyát emelgesse. Ehhez áttétekkel oldják meg a gépek konstrukcióját, ami formatervezői szemmel nagyon tetszik.

Voltunk a tengerparton is. Balázs fürdeni készült, de amikor a víz megérintette a talpunkat és olyan volt, mintha egy vödör jeget loccsantottak volna ránk, akkor meggondolta magát. Persze láttunk pár feltehetően angol őröltet, akik egy szívmegállásért versenybe szállva megmártóztak.
Juan cerveceríáját azóta kétszer is meglátogattuk, ettünk angolnát, bazinagy rákollót, meg garnélát mindenféle formában. Közben folyamatosan azon agyalunk, hogy vajon buzinak néznek és utálnak, vagy örülnek nekünk. Eddig az előbbi fele dől a mérleg nyelve. Nem tudom, mondtam-e már, de Juan, az étterem vezetője úgy néz ki mint Berlusconi. Amúgy a személyzet minden tagja nagy karakternek tűnik, lehet, hogy egyszer-kétszer még magam is ellátogatok oda.Tegnap az egyik spanyol csoporttársamhoz mentünk ebédre. Jókat főztek, de mivel kaja után vissza ültek a játékkonzol elé focizni, nem nagyon éreztük Balázzsal, hogy maradnunk kéne. Ott volt Jérémy is, meg Rebeccát is hívták de az utolsó pillanatban lemondta. Ebéd után megnéztünk pár kiállítást a modern művészeti múzeumban. Aztán a Turiában leülve láttuk ahogy két motorosrendőr megbírságol két lánykát feltehetően füvezésért.
Sok sört meg fröccsöt iszunk, alig győzzük kidobálni a kukába az üres üvegeket:) (Nyugi anyu, ha Balázs elment, lejövök az anyagról!)
Holnap felmegyünk Barcelonába szétnézni kicsit.