2010.03.31.

Ma cseréltem Adinát Balázsra. Egyedül maradunk a lakásban a húsvéti hétre.
A Turia partján sétáltunk és Balázs megéhezett, úgyhogy leültünk egy szabadtéri helyre. Nem jöttek kiszolgálni, viszont mögöttünk volt egy otthagyott asztal, egy háromnegyedig tele üveg borral. Hezitáltunk egy darabig, de aztán megerősítettem Balázst a szándékában, miszerint emeljük el az otthagyott üveget. Végülis ebben a formában nem lopás...

A frissen szerzett borral.

Vendégposzt Attilától

Spanyol koratavasz fociszemmel

Tavasz, Mediterráneum, foci.

3 dolog amit nagyon bírok és ha ezek találkoznak, az a hegyiiváni álmoskönyvek szerint bizony sokat ígér. És bár ami sokat ígér az nem ad automatikusan sokat, Spanyolország nem fukarkodott 2010 kora tavaszán!

Már a tervezgetés januári fázisában, mikor körvonalazódott, hogy az élő statisztikalegenda Canarinóval látogatjuk meg Andrist és a trip egy erős fodball-keretre lesz felhúzva, nagyon ígéretesnek tűnt az utazás. Az is növelte a túra vonzerejét, hogy izgalmasnak ígérkezett a két nagy focistatisztikus élő meccskörnyezetbeli találkozása. Nos utóbbi kitétel sajna kevéssé ült mert míg a gomb- és rendes focis barátok joggal neveztek Lexikonnak még 5-6 éve, az utóbbi idők európai focikörforgásából kimaradva majd’ minden fontos infót Tomitól kellett összeszedni ami bizony egy Attilától szégyenteljes

Atletico meccs- egy álom beteljesül

A március 15-i itthoni nemzeti ünnepet és in megültem- de nem a márciusi ifjakat, hanem a madridi „matrackészítőket” éltetve. A lemenő nap utolsó fényei már javában a Vicente Calderón (a kisebb madridi csapat, az Atletico stadionja) felé hömpölygő tömegben talált minket, útban az Atleti-Osasuna derbire. A meccs „tuti egyesnek” ígérkezett, bár az A.M. idén nem muzsikál valami délczegen. Külön izgalmat jelentett az exkispesti kedvenc, Vadócz várható jelenése az ellenfél színeiben- ne feledjük, mindhárman az egy igazi magyar klubnak szorítunk

A meccs előtt persze csekkoltuk a klub merchandise boltját. Nos ha otthon a Honvéd kis árudája bolt, akkor ez maga a Harrods. Hihetetlen kínálat (és árak), a fél órás nézelődés végén egy casual póló azért a kosárban landolt. Ezt követte 1 sör a stadionnal szembeni szurkerkocsmában, együtt sok helyi szimpatizánssal, illetve egy tortillázás egy pár háztömbbel odébb egy másik Atleti törzshelyen, mezbe öltözött arculatokkal a bárpultnál miközben a krimó előtt egy zöldessárgás termésű fa ontotta szégyentelenül a tavaszillatot a bejárattól nem messze. Mi kell még? Mondjuk egy Atleti siker.

Maga a meccs jó tré volt, igazi, Atleticóhoz méltó. A közönség vérprosztó, végig ment a putamadrézás. Mellettem egy helyiérdekű pubertás zsírszalonna ordította minden helyzetnél permanensen az Atleti-Atleti-Atletííííí szósort, mikor épp nem chipsbe és kólába fojtotta a gyengusz meccs miatt bánatát. Hiába, ez a munkásosztály csapata, nem az önmagától bekészült elité mint a városi rivális Real (suck…). Vadócz egy átlagteljesítmény nyomott egy nagy lövéssel, az Atleti meg emberhátrányban kínlódva bár de behúzta a meccset. Nagy este volt.

Autentik Spanyolország – kocsmai meccsőrület

A következő hét már Valenciában ért minket, Tomi napi rendszerességű fociorgazmusaival akárhányszor a Mestalla (A VFC stadionja) közelébe jutottunk. Itt nyomtunk egy stadiontúrát idegenvezető hölggyel és a vendégek közt agresszor valenciánó családanyával aki kifütyült mikor honvédmezben sajtótájékoztatót mímeltem a sajtószobában. Hihetetlen hangulata volt a stadinak így üresen is… igazi betonmonstrum a város közepén, kockaházakkal övezve, a ’80as évek szellemében. Ha nem köteleztem volna el magam Atleticósnak még 1995-ben, hát a Valencia is vonzana. De így: csak a MATRAC!

Csütörtök este Európaliga-visszavágóra utazott a Valencia Brémába, a hazai 1:1 után. Ezt a meccset a Mestalla melletti egyik drukkerkocsmában néztük meg. A meccs a tavasz derbije lett. 4:4 nagy hajtás, óriási gólok, fordulatos eredményalakulás. A Fallas-tól amúgy is csúcsrajáratott piromániájú helyi ultrák mind a 4 gólnál kisebbfajta tűzvészt hoztak össze a kocsma mögött, halláskárosodásunk elérhette az 50%-ot

A szünetben mellénk ülő öreg csóka jelentette a nap fénypontját, aki előbb lezserül leköpte magát mogyoróval majd voluntarista szakkommentációt vállalva végignyomta nekünk a második félidőt. Maksziriszpekt.

Szarráázva de büszkén

Tematikus hetünk zárófelvonására vasárnap este került sor. Az említett előzmények (Bréma-Valencia 4:4) ismeretében gálára számítottunk, egy falszabadult Valencia az ország egyik legjobb támadószekciójával bucira veri a csóró andalúz rokont. Ezt csak a vendég Almería nem gondolta így és rögvest a 10. perctő masszív időhúzással próbálták rombolni a Valencia lelkierejét és a játékot. A szopórollerre való felültetést mindenesetre így sem kerülték el, a második félidőben a hazaiak laza kettest hintve behúzták a mérkőzést. Az eső a 2. félidőben sajna elhozta az abszolút diszkomfortot is – rommá áztunk. Tomi kedve persze nem lankadt, ő ilyen tiszteletbeli valenciano ultra, még alkoholmentes sört is szerzett a szünetben (normál sert nem adnak meccseken a hispánok) a denevércímeres poharakért melyek jó emlékül szolgálnak majd. Az alkoholtilalom nem is baj amúgy kevés a beszeszelt ultra így a békesség is nagyobb meccs közben és után – pl. a találkozó végén a stadion előtt éneklő Almería szurkereket senki sem bántotta a 30000 hazai fan közül. Így is lehet ezt csinálni?

Utólag is köszönet hát Tominak a meccsötletekért, Andrisnak a szervezésért és a szállásért , az Atleticós Juradónak meg azért hogy március 15.-e estéjén lecsúszó lövése miatt a Valencia győzelmei mellett az Atletico is bevéste magát jó emlékeim közé!

2010.03.28.

Adina volt olyan kedves, hogy bevállalt egy paprikás krumplit. Persze az előkészületekbe besegítettem. Együtt szálltunk nyeregbe egy jó ínhüvelygyulladásért a szar késeinkkel. Mindegy, a lényeg, hogy a lányoknak nagyon ízlett, külön felhívtam a figyelmet a Magyarországból hozatott (maxi riszpekt Doki!) pirospaprikára. Adinát is dicsérnem kell, mert sikerült teljesen autentikusra főznie. A képeken meg olyan fejjel vigyorgok, mintha két üveg bikavér járná a táncát a fejemben, pedig ma nem ittam semmit. Lehet, hogy pont ezért. Elvonási tünet. Amúgy végigdolgoztam a mai napot meg a tegnapi délelőttöt is, mert van egy leadás kedden. Persze azt hiszem, minket erasmusosokat le fog szarni a tanár, mármint hogy ad haladékot. De én meg akarom csinálni. Aztán meg visszaszámolok Turcsi érkezéséig. A lányok megint elhúznak Semana Santázni, úgyhogy lesz nemulass.

Irene szülinapi ünnepsorozatának következő állomásaként ma délután lementünk a Turia mederbe piknikezni. Itt volt jópár barátnője is, így 8 lány plusz én volt a felállás. De nagyon jó hangulatú kis tavaszi összejövetel lett. Sok kaja és a végén gyilkosozás (játék).


Irene oroszlánja a kanapén héderezik.

2010.03.26.

Ma van Irene 20. szülinapja. Tegnap éjfélkor ünnepeltük, a baj csak az volt, hogy én épp fürödtem... Mindenesetre kapott tortát meg egy könyvet.
Most itt vannak a nappaliban a barátnői, mi meg Adinával laptopozunk itt a szobában. Nemrég ettünk, Adina főzött, én kuktáskodtam. Tészta zöldséges,szalonnás, sajtos feltéttel és saláta mellé. Meg persze sörözünk.

Az "ebéd" után sétáltunk egyet a Turiában. Most este új arcát mutatta meg ez a rész, most jött ki igazán, hogy mennyire jó ide beszabadulni a sürgő-forgó városból. Péntek este különösen jó a hangulat. Mindenfele sportoló emberek, ki fut, ki korizik, ki bicajozik. Van egy szökőkút is, nem is kicsi, amit alulról színes fényekkel világítanak meg. Ezen a részen a Turia partján valamilyen zenei intézmény van, ahonnan hangszórókból komolyzenét játszanak. Ez nagyon tetszett, majd utánanézek, hátha minden nap van ilyen esemény, mert akkor sokat fogok kijárni oda.
Ja közben Irenének jól sikerült a szülinapi bulija, mert mikor átmegyek a nappalin állandóan puszikat dobál és most térden járva közlekedik a lakásban. No most be is jött a szobámba a bazinagy oroszlánjával a kezében.

Suri rajzolta. Én a nacionalista zászlós gyerekként ábrázoltatok. Vagy másképp onnan ismerhettek fel, hogy egyedül nekem nincs mellem.

2010.03.24.

Tomi elment Barcelonába, Attila haza, Adina meg holnap jön délután. Ma este a franciáknál szülinapozó vacsora lesz.
Jó volt a srácokkal eltöltött idő, köszi nekik a látogatást!

2010.03.21.

Vasárnap Attilával elmentünk Alteába, hogy megnézzünk egy spanyol falut (hogy ne csak városi élményünk legyen).

Megvolt a második focimeccs is. Valencia -Almería. Tomi megveszekedett Valencia szurkoló, ezért nagyon várta. A Valencia biztosan nyert. Sajnos az eső végig esett és ezt megszívtuk a fedetlen lelátón. A kép a meccs végén készült, ez látszik is az esőtől elgyötört arcunkon. Miután otthon megszárítkoztunk kicsit, még leugrottunk egy kocsmába tapasolni, a tévében meg adták a Barcelona-Zaragozát, ahol Messi lőtt két hatalmas gólt, szóval fociélményekben nem volt hiány a srácok itt tartózkodása alatt.

Altea:

Örömtől kicsattanó arcok:

2010.03.23.

Ma közöset vacsoráztunk a lányokkal. Irene tortillát csinált, Suri meg kisütött pár csirkemellet. Jó hangulatú este volt. Utána még a srácokkal bedobtunk két sört a közeli kocsmában. Kezd olivacsömöröm lenni...

Délután Attilával megnéztük a Bioparkot. Pár kép erről:

Ezt anyunak küldöm:
Ezt meg apunak! A cukor kiscsimpánz nyalogatja talpát:Attila Rómulo-val, a volt cirkuszi orrszarvúval, akit időlegesen távol tartanak a nőstényektől, mert az elmúlt 23 év során leépült a társas énje.

Vendégposzt: Fallas 2010, avagy gyere ide egy pofonért, te hülyegyerek (Tomi írása)

Mivel Sütiék ma leléptek a festői Seat Alteába, András megkért, hogy ha már különcködöm, legalább röffentsek ide pár sort a blogjára. Vendégposzt a Sütőblogon!

Szóval az van, hogy ez a Fallas, gyerekek, ez egy kurvajó dolog. Azzal együtt is az, hogy elképzelni nem tudom, hogy lehet ezt évről évre elviselni. Ordenáré zaj van, hihetetlen a füst, egy hét alatt a helyiek leamortizálják a fél várost és gyakorlatilag jó időre hazavágják a környék flóráját és faunáját, de mégis imádják. Valószínűleg ez valahogy úgy működik, hogy ebbe az egészbe itt bele kell születni. És legyünk őszinték, azért mi is élveztük a dolog hangulatát.

Azt mondják, Valencia a világ pirotechnikai fővárosa, és hát ennek ilyenkor Fallas-tájt igyekeznek is érvényt szerezni. Ez nem is elsősorban azon érezhető, hogy minden du. 2-kor és éjjel 1-kor egy olyan brutális tűzijátékot eresztenek el, hogy bárhol is legyél, otthon vagy az utcán, menthetetlenül a gatyádba fosol tőle. De még csak nem is azon, hogy gyakorlatilag a nap 24 órájában bárhol bármikor rád törhet egy orbitális robbantássorozat, amitől az az érzésed, hogy hirtelen valakik szabályosan bombázni kezdték a várost körülötted, és várod, mikor fog szemben az a nagy épület egyszercsak ledőlni. Mert az igazán durva azt látni, ahogy apuka az utcán tömi 4-6 éves porontyának kezébe a tréfarépát, hogy nesze fiam, dörrents alájuk. Azért ilyenkor apa is és fia is megráznák a pofonfát, nagyjából egyformán. De nyilván apunak több jutna. Szóval ez itt valami olyasmi lehet, mint bikát ölni vagy jamónt szeletelni, apáról fiúra öröklődik a hülyeség. Öt napig nonstop petárda-zuhatag és tűzijáték-hegyek, kemény dolgok ezek.

És akkor ott vannak a bábuk, aka fallák. Ezek azok az (elvileg kartonból, gyakorlatilag poliészterből készült) hatalmas figurák, amik ilyenkor elárasztják a város tereit és egy-egy groteszk/vicces/ironikus jelenetet alkotva megemlékeznek a közélet aktuális szereplőiről. Konkrét céhek léteznek, amelyek dinasztiák óta készülnek évről évre újabb és újabb ötletekkel, egrijánosi fordulattal élve úgymond "görbe tükröt tartanak a társadalom elé". Süti szerint (aki ugye nem ért a vizualitáshoz, tehát a véleményére nem adunk) kicsit pasztellesek és olyanok, mintha valamelyik Disney-film levetett díszletei lennének, szerintem viszont jó hangulatuk van, nem gyengén. Sétálsz a városban és egyszercsak az egyik kereszteződésben befigyel egy ilyen 10-15 m magas szobor, körülötte forgatag, kifőzdék, tűzoltózenekar, vurstli, egész kis fesztivál. Ja és persze piromán kis köcs..lurkók.

A harmadik napon elkezdődik az Ofrenda, ami egy két napon át tartó (természetesen nonstop) felvonulás. A város egyik főterén összetákolnak egy hatalmas, kb. 20 m magas faszobrot, a fallák stílusában, amely a helyi érdekeltségű szent szüzet ábrázolja (Virgen de los Desamparados). Két napon át elébe járulnak aztán a városszerte felállított fallákat készitő grémiumok tagjai, pompázatos népi ruhákba öltözve, kezükben egy-egy csokor virággal, melyeket két napon át avatott kezek építenek be a faszobor oldalába. Ezekből áll össze a második nap éjjelére a szűz ruhája, ami valljuk be, tényleg elég menőn néz ki.

Az utolsó két éjszakának egyébként is kiemelt szerepe van. Az utolsó előtti éj a "Nit del Foc", azaz a tűz éjszakája, elvileg ezen az éjszakán lövik fel a legbrutálisabb tűzijátékot, bruttó 2500 kiló lőszert a Túria kiapadt medréből. Én nem mentem ki megnézni, mert a szemem már így is konstans jojózott a képi világtól, de Sütiék szerint nem szólt annyival nagyobbat a korábbiaknál. Az utolsó éjjel pedig eljön a "Cremá", azaz a szobrok rituális (és kicsit azért megindító) elégetése.

Valahogy úgy kell ezt elképzelni, hogy öt napig sétálgatsz ezek között a figurák között, némelyik valamennyire hozzá is nő a szívedhez, megvan a maga története (mint annak a kompozíciónak, amelyik a mi házunktól egy sarokra állt, Maradonával, Valderramával, del Bosquéval), aztán eljön az utolsó éjszaka és pontban éjfélkor (nyilván egy rögtönzött tűzijáték keretében) lángra kap az egész és úgy tíz perc alatt a szemed láttára porig ég. És még kábé 800 ilyen építmény Valencia-szerte. Ennek azért megvan a hangulata, főleg ha annyira be vagy torzulva, ahogy mi voltunk aznap este (vö. Paella, azaz Homár Laci és a sutyeRákok c. bejegyzés). Meg gyaníthatóan az adott mű készítői is, mindenesetre volt valami megkapó abban, ahogy a szoborcsoport készítői az alkotásuk hamvai mellett állva ölelkeztek és köszönték meg egymásnak a közös munkát. Persze azért ne egy könnyes siratót képzeljünk ide, örömünnep ez a javából, a kis (nagy) fallák bevégezték földi pályafutásukat, jó eséllyel sikerült a telet is elkergetniük, erre pedig inni kell. Hát ittunk.

Másnap reggel pedig úgy ébredsz fel, hogy szorgos kismanók éjjel kicserélték alattad a várost. A fallák romjait eltakarították, eltűntek a kordonok és a kerítések az utcákról (ezekkel különítették el a dühöngőket, ahová bárki bemehetett kedvére robbantgatni), az autók már vissza is parkoltak a helyükre, minden ugyanúgy csillog-villog, mintha semmi nem történt volna az elmúlt egy hétben. De a legdurvább az, hogy szinte el se hiszed, de csend van. Nem durrognak miniatűr pokolgépek, nem röpködnek föld-levegő rakéták el a füled mellett, nem akarsz már-már kényszeresen lekeverni egy pofont a melletted elsompolygó kis kölöknek, amiért már megint matat valamivel a kezében.

A bulinak vége, Valenciába visszatért a hétköznapi élet. És azért lássuk be, ez a hétköznapi élet is van legalább olyan menő, mint a Fallas. De erről már majd Süti mesél továbbra is.

Bikaviadal

Paella, avagy Homár Laci és a sutyeRákok

Ma kipróbáltunk egy autentikus paellát. Az étterem ugyan nem volt olcsó, de nagyon jó volt a kaja és a pincérek is nagyon jó fejek voltak. A számla intézése után még egy kör chupitót (felest) is kaptunk a ház kontójára. Az elején egy pincér szolgált ki, akiről később kiderült, hogy ő a szakács is. Még egy pincérnő is volt, aki szintén nagyon vendégszeretőnek bizonyult. A végén adtak névjegykártyát, hogy ha legközelebb odamegyek valakivel, csak szóljak előre és a faszi már csinálja is a paellát, hogy mire odaérünk, már kész is legyen. A borral se fukarkodtak, amivel megalapozták az esti jó hangulatunk. A széles mosolyom is a házi vörösnek köszönhető az egyik képen...

2010.03.18.

Ma este lesz a fő tűzijáték. Azt mondják, ehhez képest az eddigiek semmik voltak, pedig azok is verték augusztus 20át. A mai fél órás lesz, nem tudom, hány ezer pirotechnikai variációval.

19:00-tól megnéztük a Werder Bremen - Valencia UEFA meccset egy kocsmában a Valencia stadionja tövében. Nagyon hangulatos volt és a meccs is kiemelkedő játékot hozott. A góloknál nem kellett kétszer mondani a helyi ultráknak, hogy eldurrantsanak pár petárdát. Ha már úgyis Fallas van és a csapat is továbbjutásra áll... A győzelemtől Tomi maga is egy petárda volt és majd szétdurrant az örömtől. Ezt a mondatot ő maga üzeni.

Ez még délutánról.
La virgen de los desamparados - virágból rakják ki tegnap óta, aztán majd körberohangálnak vele a városban - ha minden igaz...

Így készülnek a minden este fellövendő irtózatos tűzijátékra.

Mestalla tour. Attilával megmutattuk a Valencia stadionjának, milyen egy igazi nagypályás, komoly csapat meze!