Vége

Hát lejárt az időm. 2 óra múlva indulok a vasútállomásra.

Tegnap kellemes búcsú volt. Először közös meccsnézés a Finistral nevű kocsmában, ami a kb. törzshelyem volt. Ott néztem az Atleti meccseket. Spanyolország nyert, úgyhogy nagy vigadalom volt. Ettünk-ittunk több helyen is. Sajnos kedd lévén 3 után semmit nem találtunk nyitva. beindultunk gyalog a belvárosba, de a Carrer del Colón közepén rájöttünk, hogy esélytelenek vagyunk. Úgyhogy megkezdtük a búcsúzkodást. A lányok mind pityeregtek, ölelkeztünk, alig akartak elengedni. Nagyon megható volt, még mindig kavarognak bennem a dolgok. Még Dave szeme is könnyes volt, nagyon megszerettem a srácot. Nagyon kedvesek, megígérték Javival hogy kijönnek a vonatomhoz elbúcsúzni. Végül Joan-nal és a torkomban gombóccal hazaindultunk. Megbeszéltük, hogy egyikünk sem tud ilyenkor könnyezni, nade majd otthon.
Az az igazság, hogy nagyon jószívű kedves emberek az itteni osztálytársak, és már csak miattuk is megérte Valenciába jönni erasmussal. Kompenzálták a suli színvonalát.

Köszönet mindenkinek, aki követte, kommentálta a blogot.
Holnaptól már otthon kezdem meg a posterasmus depressziómat.

utolsó napok - 1

Összeraktam nagyjából a bőröndöket. Már csak egy-két dolog hiányzik, amiket holnap tudok bepakolni. Úgy volt, hogy a parton nézzük a japán meccset de olyan finom volt a víz, hogy bennragadtunk. Kiírtam cd-re az összes fotómat és odaadtam a csapatnak. Este 8-kor találkozunk, hogy együtt megnézzük a spanyol meccset. Utána meg gondolom iszunk.


Persze nem a rák a lényeg a képen!

utolsó napok - 2

Tegnap ajándékbeszerzéssel telt a délelőtt. Utána itthon voltam kicsit, majd vettem egy kebabot és kiültem a Ciudad de las Artes-ba megenni. Így búcsúztam el a helytől. Mégy egy horchatát is ittam, hogy teljes legyen az élmény. 20:00kor találkoztunk a csapattal és a belvárosban, a Carmenben kiültünk egy helyre. Elbúcsúztunk Louise-tól, aki hajnali 2-kor állt tovább Valenciából. Ezután még egy-két helyen ittunk sört meg agua de valenciát, a végén egy diszkóban kötöttünk ki, de hihetetlen, mennyire szar minden spanyol diszkó. Unalmas számok, kevés ember és drága is. Fél négy körül indultam haza. Nagyon megelepő volt, hogy végig egyedül voltam a Turia mentén, a háromnegyed órás út alatt talán 3 embert láttam...Mint egy kísértetváros.
Most megyek böröndöt pakolni. Aztán strand, meccsnézés meg ilyenek...

utolsó napok - 3

Ma meccsnézés: Németország-Anglia. A parton egy bárban Rebeccával Daviddal és Maríaval. A bár tele friccekkel meg angolokkal, nagy volt a hangulat a góloknál. A meccs is élvezetes volt, Rebecca meg boldog a végén. Aztán 6-kor még kisétáltunk a partra napozni egy picit. Este még bekullogok a belvárosba egy koccintásra Louise-zal. Holnap még sulizunk egyet aztán megint part, ha minden igaz.

utolsó napok - 4

Davidékkal elautóztunk egy kicsit északabbi partrészre, mert ott tisztább a víz. Hatalmas hullámok voltak, volt ami akkora, hogy a víz igazából térd alá ért, a hullám viszont teljesen beterített. David barátnője kémikus és az ő kollégáival voltunk, jófej csapatnak tűnik. Mindenki másnaposan kóvályogva érkezett. Valakinél volt sárgadinnye, nagyon finom, talán a legjobb amit valaha ettem. Kb. 1-től este 7 ig voltunk ott, szép piros lett a hátam, mire hazaértem. De szerencsére fájni nem fáj, csak a lábamon érzem enyhén, hogy húzódik a bőr.

Este utoljára Turiáztunk egyet. Sajnos mindenki fáradt volt az egész napi napozástól. 11-kor elmentünk a modern művészeti múzeumhoz egy ingyenes koncertre. A lépcsőről hallgattuk. Én végig fotóztam az arcokat.

A franciák egyik vendége. A nevét nem tudom, de nagyon helyes.
Jobbra egy olasz lány, azt hiszem María, Lavinia barátnője. Ő se rossz.

utolsó napok - 5

Azt hiszem, most láttam utoljára Surit... Hazaértem részegen, erre itt találom őt és Albát. Beszélgettünk kicsit, megkérdeztem, mikor mennek haza végleg, erre mondja, hogy holnap...ez azért szíven ütött. Én holnap strandolni megyek délelőtt Davidékkal és így lehet, hogy elkerüljük egymást. Azért nekem tényleg megrázó volt, bár azt hiszem, Suri hamar túlteszi magát rajtam. Kezdenek begyorsulni a dolgok...
Amúgy voltunk a jamón ibéricós helyen. Jó volt, mint múltkor. Utána megnéztük a meccset, majd csocsóztunk egy bárban. A csocsó nagyon vicces volt. A bábuk fémből, ahányszor labdába értek, olyan volt, mint egy középkori játék...

Forma 1 a partonDavid csapol



Futbolín
David barátnőjével

utolsó napok - 6

Uh...másnap...
Tegnap este 10:15-re mentem át Joanhoz, és együtt indultunk ki a partra. Hatalmas tömeg volt. Összeverődtünk Jérémyvel meg a francia lányokkal (másik francia lányok, nem a "nőim" közül). Volt egy nagy színpad, ahol egy DJ tolta a tuc-tuc zenét és közben férfiak meg nők sztriptízeltek...a nép meg táncolt. Én vodkanarancsot vittem. Később kihúzódtunk a víz közelébe. Hűvös volt, inkább kihagytam a fürdést. Annyira nem is éreztem a rituálé jelleget, mint ahogy beharangozták. Az est végén összefutottam David Recalével, aki jön Magyarországra és vele jöttem haza. Gyalogoltunk egy nagyot és jót beszélgettünk. Szóba került Puskás is. Mondta, hogy a halálakor nagy gyász volt Madridban, és persze az Atletico-sok is gyászoltak. Meg érdekességként megtudtam, hogy politikai beállítottságra mindkét madridi csapat jobbos, hiába munkáscsapat az atleti...Feljött még egy sörre. Akkor már világosodott. Aztán hazament. A mai napom meg fekvés és vízzel meg narancslével töltöm fel a testem.

Ezt az elpais.com-ról szereztem

2010.06.21.

Nagyjából a strandon töltöttem a napot. Szépen le is barnultam. Viccesen látszik a hátamon, hogy meddig ért el a kezem a naptejjel, mert ott fehér maradtam, a maradék hátam meg 1-2 árnyalattal barnább. A lábamon is megvan a különbség a fürdősort által fedett és nem fedett részen. Most jöttem a meccsről. Össze-vissza bénáztunk bárkereséssel, úgyhogy a 30. perctől láttam csak de lényeg, hogy nyer Spanyolország. Barbara, az egyik lengyel lány ma este megy haza, ő az első erasmusos akitől elbúcsúztunk. Nem találkoztunk túl sokat, de azért elég jófej volt, kölcsönösen meghívtuk egymást hazáinkba. Szerdán San Juan ünnep. A nép kivonul este a tengerpartra, máglyákat raknak és éjfélkor be kell rohanni a vízbe, átugrani 7 hullámot és akkor teljesül egy kívánság. Steve-vel valószínűleg beizzitjuk egyik utolsó agua de valencia projektünket. Már lemenedzseltünk egy 5 literes vizespalackot...

Ez még a pénteki sörözés foci után Daviddal a Jardines del Realban.
A homok a karomon szép réteget képzett.

Ő a lengyel Barbara. Mögötte meg az argentin barátja.


Vasárnap a Turia végében, a Biopark utáni mezőn. Életérzés. Ezután fogok sírni otthon.
Balról jobbra: Pablo Gil, Louise, én, Rebecca, Nacho (Pablo cordobai szobatársa), Marie, Pauline, Lavinia.
Olaszország-Új Zéland
Olasz tizenegyes

2010.06.19.

A tegnapi is érdekes este lett. Kettesben mentem el mulatni az éjszakába Steve barátnőjével...
Este megnéztük az Anglia-Algéria meccset Jérémyvel és Steve-vel. Úgy volt, hogy utána hazajövök, de a végén befutott Sara és mondta, hogy van 3 belépője egy diszkóba, mert valami fontos grafikai konferencia van a hétvégén és a program része az esti koncert egy nemrég elhunyt spanyol grafikus tiszteletére. Sara nagyon akart menni, Steve viszont fáradt volt. Én meg úgy gondoltam, miért ne. A koncert spanyol rock volt, elég tré. Sara hozott egy üveg rumot a táskájában. Így kólát vettünk a diszkóban és a wc-n rummal turbósítottuk. Jópofa volt, Sara haverkodott mindenféle híres spanyol grafikussal, hogy kapcsolatokra tegyen szert. 5-re értem haza, ismét enyhe másnap.

2010.06.17.

Mások képei:
Én és a háremem
héder

ott még van egy kis kosz...

2010.06.17.

Kellemes napot töltöttünk Susana nevű osztálytársunk Silla nevű falujában. Inkább kisváros mint falu. Egy három emeletes-három lakásos házban lakik a fiújával, egy másik lakásban a fiú szülei, a harmadik lakás meg üres, szóval övék az egész épület.
A tetőn van egy felfújható medence. Vettünk sonkákat sajtot, salátát, sört. Ettünk, ittunk, pancsoltunk. Aztán sétáltunk egyet Albuferáig, ami egy természetvédelmi terület. Rizst termesztenek meg az egész egy mocsaras vidék. Nem volt nagy szám de a séta kellemes volt.

Ő Susana