Vége

Hát lejárt az időm. 2 óra múlva indulok a vasútállomásra.

Tegnap kellemes búcsú volt. Először közös meccsnézés a Finistral nevű kocsmában, ami a kb. törzshelyem volt. Ott néztem az Atleti meccseket. Spanyolország nyert, úgyhogy nagy vigadalom volt. Ettünk-ittunk több helyen is. Sajnos kedd lévén 3 után semmit nem találtunk nyitva. beindultunk gyalog a belvárosba, de a Carrer del Colón közepén rájöttünk, hogy esélytelenek vagyunk. Úgyhogy megkezdtük a búcsúzkodást. A lányok mind pityeregtek, ölelkeztünk, alig akartak elengedni. Nagyon megható volt, még mindig kavarognak bennem a dolgok. Még Dave szeme is könnyes volt, nagyon megszerettem a srácot. Nagyon kedvesek, megígérték Javival hogy kijönnek a vonatomhoz elbúcsúzni. Végül Joan-nal és a torkomban gombóccal hazaindultunk. Megbeszéltük, hogy egyikünk sem tud ilyenkor könnyezni, nade majd otthon.
Az az igazság, hogy nagyon jószívű kedves emberek az itteni osztálytársak, és már csak miattuk is megérte Valenciába jönni erasmussal. Kompenzálták a suli színvonalát.

Köszönet mindenkinek, aki követte, kommentálta a blogot.
Holnaptól már otthon kezdem meg a posterasmus depressziómat.