Nagyjából a strandon töltöttem a napot. Szépen le is barnultam. Viccesen látszik a hátamon, hogy meddig ért el a kezem a naptejjel, mert ott fehér maradtam, a maradék hátam meg 1-2 árnyalattal barnább. A lábamon is megvan a különbség a fürdősort által fedett és nem fedett részen. Most jöttem a meccsről. Össze-vissza bénáztunk bárkereséssel, úgyhogy a 30. perctől láttam csak de lényeg, hogy nyer Spanyolország. Barbara, az egyik lengyel lány ma este megy haza, ő az első erasmusos akitől elbúcsúztunk. Nem találkoztunk túl sokat, de azért elég jófej volt, kölcsönösen meghívtuk egymást hazáinkba. Szerdán San Juan ünnep. A nép kivonul este a tengerpartra, máglyákat raknak és éjfélkor be kell rohanni a vízbe, átugrani 7 hullámot és akkor teljesül egy kívánság. Steve-vel valószínűleg beizzitjuk egyik utolsó agua de valencia projektünket. Már lemenedzseltünk egy 5 literes vizespalackot...
Ez még a pénteki sörözés foci után Daviddal a Jardines del Realban.
A homok a karomon szép réteget képzett.
Ő a lengyel Barbara. Mögötte meg az argentin barátja.
Vasárnap a Turia végében, a Biopark utáni mezőn. Életérzés. Ezután fogok sírni otthon.
Balról jobbra: Pablo Gil, Louise, én, Rebecca, Nacho (Pablo cordobai szobatársa), Marie, Pauline, Lavinia.
Olaszország-Új Zéland
Olasz tizenegyes
A homok a karomon szép réteget képzett.
Ő a lengyel Barbara. Mögötte meg az argentin barátja.
Balról jobbra: Pablo Gil, Louise, én, Rebecca, Nacho (Pablo cordobai szobatársa), Marie, Pauline, Lavinia.
Olaszország-Új Zéland
Olasz tizenegyes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése